"Pót" szerek

Ha áttekintjük az eddigieket, látjuk, nincs egyetlen olyan szer sem, amelyiknek élvezete ne járna veszélyekkel. Ezek csaknem egyforma mértékben jelentkeznek a "valódi" kábítószerek és a "pótszerek" esetében.

A pótszerek egy részét a társadalom eltûri, más részét elutasítja. Az elõbbiek közé tartoznak az ismert élvezeti szerek (az alkohol, a kávé, a tea és a nikotin), valamint egyes nálunk ismeretlen növények.

A másik csoportba tartoznak azok a gyógyszerek, amelyeket nem betegség gyógyítása végett fogyasztanak, hanem azért, hogy a szer mellékhatásai (izgatottság, az alkohol hatásának fokozása, részegítõ hatás stb.) érvényesüljenek.

Õsidõk óta használ az ember természetes élénkítõ szereket, részben kellemes ízük, illatuk miatt, másrészt hogy gond és veszély nélkül elûzze fáradtságérzetét, mind a fizikait, mind a szellemit.

Ezeknek az évszázadok óta ismert növényeknek, mint a maté, a tea, a kávé, az elkészítése, elfogyasztása szinte szertartás volt, s bizonyos fokig ma is az. Gondoljunk csak a szertartásos japán vagy angol teafõzésre a törökös kávé készítésére vagy arra a számtalan fajta kávéfõzõ készülékre, amit mi magunk is használunk, s természetesen csak az a "jó kávé", amit megszokott módon, megszokott kávénkból fõzünk…

Valamennyi említett növény közös hatása, hogy javítják az agyi keringést, így csökkentik a szellemi fáradtságot, de (kisebb fokban) a testit is. Javul a kombinációs készség, a beszédképesség, az általános közérzet. Fokozzák a gyomorsav elválasztást, így megkönnyítik az emésztést.

A KÁVÉ

A kávé Abesszínia Kaffa nevû tartományából került át a 13-14. században Arábiába. A mekkai zarándokok vitték tovább az egész mohamedán világba.

Arábiában és Perzsiában már a 14-15. században elterjedt, s nemcsak élvezeti cikként, hanem gyógyszerként is alkalmazták. Behatolt a mecsetekbe és a magánházakba. A kávé nagy üstökben fõtt a mecset egyik sarkában, a hivõk körülülték, s merítettek az isteni nedûbõl.

Európába a kávé, a török hódoltság idején került. A 17-18. században már nemcsak a kávéfogyasztás volt általános, hanem a kávéházak is.

A kávé hatóanyaga, a koffein, ingerli a központi idegrendszert, csökkenti az álmosságot, szellemileg frissít, javítja a közérzetet. Ezek a hatások természetesen az elkészítési módtól is függenek. Pl. míg a törökös kávéban, a kifõzött kávé koffeintartalmának csak kb. az 50 %-a kerül be, addig az eszpresszó vagy filterkávéba a teljes mennyiség…

Nehogy azt gondoljuk azonban, hogy kávét büntetlenül ihatunk literszám ! A lefekvés elõtt fogyasztott kávé álmatlanságot okoz, amit nemegyszer az altatókra való rászokás követ, annak minden veszélyével. A rendszeresen sok kávé fogyasztása kellemetlen tüneteket is okozhat. Ilyen a szédülés, a kézremegés, az izgatottság, esetleg a szív rendellenes mûködése.

A TEA

A tea (majdnem biztosan) Asszám-ból került Kínába, és onnan terjedt el szélesebb körben, így Európában is. Kezdetben a teát gyógyszerként használták. A betegeknek rizsbe, tejbe kellett a tealeveleket belefõzniük, és úgy meginni. Frissítõ, melegítõ és izzasztó hatása miatt a tea különösen a lázas betegségekben szenvedõknek hozott és hoz ma is enyhülést. Hatásában, tulajdonságaiban mindenben megegyezik a kávéval, de annál sokkal finomabb...

A tea különleges fajtája a Parana folyó völgyében termõ Yerba maté növény fõzete, a maté tea. Az azon a vidéken térítõ jezsuiták elhozták Európába ugyan, de mind a mai napig csak õshazájukra, illetve Dél-Amerika egyes területeire korlátozódik használata. Maga a növény külsõ megjelenésében erõsen eltér a teától, a cserje 6-14 méterre megnövõ, a nyírfához hasonló fa. Sajátossága, hogy sehol máshol nem termeszthetõ, annyira hozzászokott a vidék klímájához. A leveleket, kisebb ágakat összetörik, tûzön pörkölik, teljesen megszárítják, majd szellõs helyen, több hónapig tárolják. Így oxidálódik, ezáltal kapja meg a kívánt ízt, illatot. Ettõl kezdve elkészítési módja megegyezik a tea hagyományos elkészítésével. Koffeintartalma, s így hatása is ahhoz hasonló.

A NIKOTIN

Az oly sok betegséget okozó dohányról csak annyit, hogy a 16. Században, Európában a dohányt még orvosságnak tekintették, s köszvény, reuma és fogfájás csillapítására ajánlották… A dohányzás feloldódást, jó hangulatot keltõ hatását az emberek korán felismerték, de széles körben csak évszázadok múlva terjedt el a nikotin élvezete. Amíg a visszaélések száma (szomszéd megmérgezése…) meg nem növekedett, növényvédõ szerként is használták, bogarak, élõsködõk elpusztítására.

Tény, hogy a nikotinnak (kis adagban) valóban van bizonyos élénkítõ, gyomorsavtermelést serkentõ hatása. Ezzel együtt senkinek nem ajánljuk, hogy rászokjon a dohányzásra. A dohányosok pedig vegyék figyelembe, hogy napi 15 cigarettánál többet büntetlenül, még egészséges ember sem szívhat el hosszú idõ keresztül. Erre a megállapításra jutottak azok a WHO vizsgálatok, amelyeket sok ezer emberen, több országban végeztek. A terhes és a szoptatós anyák, valamint beteg emberek pedig egyáltalán nem dohányozhatnak.

A krónikus alkoholistával szemben a mértéktelenül, (vagy az orvosi tilalom ellenére is) dohányzó ember "csak" saját egészségét teszi tönkre, hiszen a súlyos, sokszor amputációval végzõdõ érszûkülettõl a gyomorfekélyen át a tüdõrákig a megbetegedések egész sorát okozhatja, súlyosbíthatja a nikotin.

Itt kell megemlíteni az ún. "passzív dohányosok" helyzetét is. Nyilvánvaló, hogy az aktív dohányos sokkal több kockázatnak van kitéve, mint a passzív dohányos, aki maga nem dohányzik, de kénytelen dohányzó embertársainak jóvoltából dohányfüstös levegõt szívni. S ha az elszenvedett ártalom kevésbé éri és károsítja is õket, legalább kisgyermekeket, terheseket, asztmás betegeket és idült hörghurutban szenvedõket ne kényszerítsenek az aktív dohányosok a cigarettafüst beszívására. (Ezzel kapcsolatban érdekes törvény született nálunk is, amirõl, /mint a hírekbõl kiderült/, a megalkotóik úgy vélik, hogy rájuk nem vonatkozik az általuk megszavazott dohányzási korlátozás…)

AZ ALKOHOL

Talán kevesen ismerik azt az egyiptomi legendát, amely szerint az emberiség fennmaradásában fontos szerepe volt a sörnek…

Történt egyszer, valamikor régen, hogy Ré, a tündöklõ Napisten megtudta, hogy ellene, aki a semmibõl teremtette a világmindenséget, az emberek gonosz terveket szõnek. Gyûlést tartott a többi istenekkel, s elhatározták, hogy elpusztítják az embereket. A kegyetlen Hathor istennõt küldték le a földre, hogy végrehajtsa az istenek akaratát.

Hathor valóban nagy pusztítást vitt véghez, míg végül is Ré megkönyörült az utolsó halálraítélteken. Azon a reggelen, amikor Hathor be akarta fejezni a pusztítás munkáját, sörrel árasztotta el a földet. Az istennõnek annyira ízlett az ital, annyit ivott belõle, hogy részegségében nem ismerte fel az embereket. Így maradt meg (szerencsére) az ember a földön…

A sör tehát nem tartozik a közelmúlt vívmány közé. Az emberek évezredekkel ezelõtt megtanulták, miként lehet a gabonamagvak, vagy a gumós növények keményítõjét cukorrá hasítani, majd élesztõvel alkoholt erjeszteni. Az i. e. 1550-bõl származó Ebers-papirusz tanúsága szerint az akkori emberek már több sör fajtát ismertek, és pontos elõírások szabták meg azok orvosi használatát. Az északi germán népek árpából és búzából fõzték mézzel és áfonyával ízesített söritalukat, amit métnek neveztek. A szkíták a vadméhek mézébõl erjesztettek édes ízû szeszes italt.

Az alkohol egyébként a legrégibb és világszerte legelterjedtebb élvezeti szer. Elterjedéséhez hozzájárult az is, hogy (a mohamedán világot kivéve) nemcsak, hogy majd minden országban szabadon árulják, de legalább olyan reklámmal, mint a régi alkimisták "örök életet" adó elixírjeit.

A tömény szesz bepárlása, a desztillálás sem korunk találmánya. A bepárlást valószínûleg az arabok használták elõször jelentékeny szesztartalmú italok, elsõsorban borpárlat készítésére. Európában a 15. századba honosodott meg a pálinkafõzés. Az ekkori idõbõl származik az alkoholnak ma is használatos gyógyszertári elnevezése, a "spiritus vini", ami szó szerint a bor lelkét jelenti. Hívták ekkoriban a pálinkát "Aqua vitae"-nek, az élet vizének is. Ezt a nevet a pestisjárványok idején kapta, mert az emberek úgy vélték, hogy a tömény szesz védelmet nyújt a járványokkal szemben. (Bár ez a szemlélet régen megdõlt, sok helyütt még ma is dívik az ún. "kalapkúra", ami nem más, mint részegség alkalmazása a nátha és általában a hûléses betegségek gyógyítására :-))) A pálinka, de mindenekelõtt a burgonyából és a gabonafélékbõl nyert egyéb tömény alkoholos italok a 18-19. században a gyors ipari fejlõdés gyümölcseként indultak el hódító és egyben romboló útjukra. A pálinkák fõ képviselõi a borból nyert konyak, a pálmaborból nyert arak, a kubai melaszból nyert rum, és még ki tudja, hányfajta közismert képviselõje van ma is forgalomban.

Alig van vegyület, amelyik olyan szociális jelentõségû volna az egész földkerekségen, mint éppen alkohol. Az emberiség régen kinõtte az õsember misztikus babonáit, amelyek az alkohollal voltak kapcsolatosak. Mint élvezeti cikk azonban a különbözõ alkohol fajták örvendenek a legnagyobb népszerûségnek, elterjedtségnek. Mind közegészségügyi, mind szociális szempontból fontos, hogy a civilizált környezetben élõ és éppen ezért alkoholt szükségképpen fogyasztó ember ismerje az alkoholnak, mint pszichofarmakon-nak, tehát a lelki mûködésre ható szernek legfontosabb hatásait.

Az alkoholt ugyanis a központi idegrendszerre kifejtett hatása miatt joggal sorolhatjuk a pszichofarmako nok csoportjába. Az alkoholnak a központi idegrendszerre kifejtett hatását tudományos alapossággal elsõnek Krepelin vizsgálta 1892-1893-ban. Az õ kísérletei vetették meg azon ismeretek alapját, amelyek kimutatták a fogyasztott alkoholmennyiség, a vér alkoholtartalma és egyes szellemi mûveletek elvégzéséhez szükséges idõ összefüggését.

A számoló készség mérhetõen romlik. Az asszociáció, tehát a gondolattársítás sekélyessé válik. Ez abban nyilvánul meg, hogy a logikus, tehát értelmes összefüggések helyett, inkább hangzásilag hasonló fogalmak bukkannak fel az alkohol hatása alatt levõ ember agyában. Az ittas ember gátlásai oldódnak, önfegyelme és lelkiismereti kontrollja elvész, ezért nem ismeri fel a fenyegetõ veszélyt, fokozódik a bátorsága, de romlik szellemi és fizikai cselekvõképessége.

Az alkohol ma már az esetek jelentõs részében sajnos nem tisztán élvezeti szer, sokkal inkább pótszer. Errõl már sok részletes könyv jelent meg. Itt csak a teljesség kedvéért írunk róla röviden. Természetesen, nem a kulturált fogyasztásról, a vacsora utáni, közbeni borfogyasztásról lesz szó…

Elöljáróban csak annyit, hogy az idült alkoholista nemcsak önmagát, de elõbb-utóbb családja, környezete életét is tönkreteszi, tehát az alkoholnak a társadalmi veszélye is jelentõs.

Egészségeseknél addig elfogadható az alkohol fogyasztása, míg az egyéni és a társadalmi korlátok érintetlenek maradnak. Ilyenkor lehet a jó hangulat, a társasági kapcsolatok kialakulásának az eszköze, segítheti esetleg kisebb gátlások leküzdését is. Bizonyos esetekben (kis mennyiségek fogyasztása mellett) érvényesülhet étvágygerjesztõ, erõsítõ, értágító hatása is.

Egészen más a helyzet a krónikus alkoholistáknál. Az alkoholos befolyásoltság (e szép kifejezés mögött a kevésbé szép részegség szó rejtõzik) állapotában elvész az önkontroll, megszûnnek azok a gátlások, amelyek a normális életvitelhez szükségesek. Ha pedig ez az állapot túl gyakran ismétlõdik, elõbb-utóbb kialakulnak az alkoholos elmebetegségek is.

Ne menjünk bele annak tárgyalásába, hogy kikbõl, miféle emberekbõl lesznek az alkoholisták. Annyi bizonyos, hogy a személyiség éppen olyan fontos tényezõ az alkoholizmus kialakulásában, mint minden más.

Az alkohol rabjának önámító, tragikus életfilozófiáját legszemléletesebben a kitûnõ francia író, Saint-Exupery írta le, "A kis herceg" címû könyvében…

"A következõ bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack elõtt.

- Hát te mit csinálsz itt ? - kérdezte tõle.

- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.

- Miért iszol ? - kérdezte a kis herceg.

- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.

- Mit ? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos, és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

- Miért szégyelled magad ? - kérdezte.

- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt."

A már említett sörön kívül, a következõ (aki szereti, annak elsõ !!!) legfontosabb, alkoholtartalmú ital, a bor. A korábbi fogyasztói szokások jelentõsen megváltoztak, és a bor (méltánytalanul) hátrább sorolódott… A rangját azért jelzi, hogy ajándékképpen bor elfogadott, míg ugyanezt sörrõl, már nehéz elképzelni… A régi borok gyûjtése egyébként jó befektetés lehet, ami szintén jelzi "értékesebb" voltát.

Érdekes megemlíteni azt is, hogy olyan gyógyszertárakban, (ahol díszként láthatóak régi orvosságos üvegek), lehet olyan címkét látni, ami a régen patikában árult, speciális Tokaji bor tárolására szolgáló üveget jelöli…

A bornak a keresztény vallásban is kiemelt helye van, gondolj csak az áldozásnál betöltött szerepére…

Az alkoholtilalomnak "köszönheti" USA a szervezett bûnözés megerõsödését. Ezen tapasztalatokra alapozva, néhány országban az a nézet terjedt el, hogy az enyhébb kábítószerek legális, ellenõrzött formában való árusítása, ugyanakkor a kemény drogok erõteljes üldözése, (az alkoholhoz hasonlóan), "kifoghatja a szelet" a szervezett bûnözés "vitorlájából". Mivel a liberális könnyûdrog forgalmazás nem túl régi, nem lehet egyértelmûen megállapítani azt, hogy CSAK ennek hatására, vagy egyéb (helyi társadalmi, kulturális) hatásoknak köszönhetõen alakult ki az a statisztikai tény, hogy ezen országokban a legkisebb az egy fõre jutó, drogosok száma…

A kábítószerek elleni küzdelem egyik sajátos szemlélete, az USA-ban alakult ki. Nevezetesen az, hogy a "forrás" ellen küzdenek, és a termelõ országokban csapnak le azokra, akiknek a drog termelés az egyetlen megélhetési forrása. A "termelõ" országok ezzel szemben azt gondolják, hogy az elosztást, és a fogyasztásra irányuló igényt kellene leküzdenie az USA-nak, a saját országában…

Felajánlották, hogy a lánc elején lévõ, tehát még olcsó, kábítószert vásárolja fel tõlük az USA, és aztán azt csinálhat vele, amit akar (pl. megsemmisítheti), mert így a megélhetésük, szerény bevételük, megmaradna. Ezzel a felajánlott lehetõséggel az USA nem élt, továbbra is felégetik a megtalált, kábítószert termelõ területeket. A termelõ országok azt is mondják, hogy szerintük az alkohol, hasonlóan veszélyes, mint a kábítószer, és hasonló megfontolásokból szeretnék elérni azt, hogy az USA NE szállítson alkohol tartalmú italokat az országukba... "Természetesen…??!!" ez az ötletük sem talált kedvezõ fogadtatásra… az "erõsebb kutya él nemi életet…"

Gondolom, ezzel az utolsó résszel már teljes az a kép, ami azokban alakult ki, akiket érdekelt a "kábítószerek világa"...

Oldal: "Pót" szerek
Érdekes történetek világunkban - © 2008 - 2024 - mutasd.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat